,,A felettem lakó állandóan fúrja a falat, amikor én már pihenni szeretnék.” ,,Most végeztem az esti műszakommal, de az alsó lakó éppen nekiáll gyakorolni a zongoráján.” Ismerős valamelyik szituáció – netán kiegészíteni sem lenne nehéz? Mindegy, hogy társasházban vagy kertes házban élünk, városban vagy vidéken, a csendháborítás egy örökzöld téma, ami rendszeresen előkerül, ha sok ember lakik egy helyen. De mi is számít csendháborításnak és mit tehetünk ellene?
Miért fontos beszélni a csendháborításról?
Bár banális problémának tűnik, hogy a körülöttünk élők tevékenységei bizonyos zajokat keltenek (hiszen mi sem néma csendben létezünk és teszünk-veszünk), a csendháborítás egyáltalán nem vicces jelenség! Sőt – zajszennyezésnek számít, ami nem csak a mindennapjainkat befolyásolja rendkívüli mértékben, hanem akár évekkel is megrövidítheti azoknak az életét, aki tartósan kénytelenek elszenvedni. Ha zajos munkahelyen dolgozunk és utána még az otthon melegében sem tudunk csendben megpihenni, hogy kiheverjük a kemény munka fáradalmait, az hosszú távon komoly egészségügyi problémákkal is járhat. Számos felmérés és kutatás bizonyította már, hogy a túl zajos szomszédok sokak életét megkeserítik: az állandó zaj és motoszkálás alvásmegvonáshoz, krónikus fáradtsághoz vezethet.
A városokban és társasházakban többnyire a szomszédok házibulijától, zenehallgatástól, fúrástól és felújítástól, porszívózástól vagy éppen a páraelszívó hangjától szenvednek a lakók, azonban vidéken sem ismeretlenek a reggel hétkor elkezdett fűnyírás, flexelés, motorfűrészelés vagy éppen lombfújás hangjai. A teljeskörű felújítások és építkezések pedig még említésre sem kerültek…
Mi a csendháborítás fogalma?
A csendháborítás fogalmát kissé nehéz objektíven megítélni, hiszen míg az egyiket az sem zavarja, ha féltéglákat szór a padlóra a fölötte lévő lakó, addig a másikat már az is idegesíti, ha a szomszéd elindít egy mosást és hangos a mosógépe. A zajok minden lakóközösség velejárói, tehát az együttélés érdekében mindenkinek a kompromisszumos megoldásokra kell törekednie. Ugyanakkor sajnos tisztában kell lennünk vele, hogy minden olyan tevékenység csendháborításnak minősülhet, amikor az okozott zajjal másokat zavarunk – vagy éppen minket nem hagynak pihenni.
A csendháborítás jogszabálya objektíven tulajdonképpen azt tiltja, hogy a tulajdonosok (bérlők, lakók, haszonélvezők) ok nélkül zajongva zavarjanak bárkit a pihenésében. Alapesetben tehát csendháborító lehet valaki akkor is, ha szükségtelenül dudál folyamatosan az utcán, fényes nappal kiabál, nem megfelelő időben gyakorol a lakásban a hangszerén vagy éjjel áll neki porszívózni, főzni, mosni.
A helyzet viszont nem ilyen egyszerű: a csendháborításnak különböző szintjei is vannak, és nem csak személyek okozhatják, hanem akár üzemi területek, építési munkálatok is felelősek lehetnek érte. Ezekben a helyzetekben szintén be kell tartani a jogszabályt, ami szabályozza, hogy hány decibel zajt bocsáthat ki az adott tevékenység. Tehát az, hogy valaki építkezni, felújítani szeretne, majd ezt egy papírra kiírva jelzi a többi lakó felé, még nem jogosítja fel arra, hogy a csendháborítás szabályait figyelmen kívül hagyja.
Élni és élni hagyni
Abban a házban vagy lakásban, ahol élünk, teljesen jogosan akarunk úgy mozogni, létezni, ahogy az nekünk a legkényelmesebb. Sok szituációban azonban – főleg társasházak esetén, ahol sokan élnek egy helyen – elengedhetetlen, hogy bizonyos esetekben kompromisszumot kössünk, illetve nem kevés empátiára is szükségünk is lehet. Társasházban élni ugyanis azt jelenti, hogy alkalmazkodni kell a szomszédokhoz, és természetesen nekik is hozzánk! Ezért muszáj léteznie egy keretrendszernek, ami felállít bizonyos korlátokat és segít abban, hogy könnyebben valósuljon meg az együttélés.
Amikor társasházba költözünk, tisztában kell lennünk vele, hogy az együttélés még azokat is próbára teszi, akik amúgy kifejezetten szeretik egymást, de az a fajta közösségi létezés, amit társasházi, lakótelepi bérlőként vagy tulajdonosként ilyenkor megtapasztalunk, teljesen más lapra tartozik. A véletlenül összesodort, különböző természetű és életstílusú lakók között sajnos néha a legjobb szándék ellenére sem sikerül zökkenőmentes együttélést kialakítani.
Csendháborítás a törvényben
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény kimondja, hogy az ingatlan tulajdonosának, bérlőjének, haszonélvezőjének (mindenkori használójának) kötelessége, hogy tartózkodjon minden olyan magatartástól, tevékenységtől, ami szükségtelenül zavarja a környezetében lakókat, szomszédokat. A környező ingatlanosoknak nem kötelességük eltűrni a szükségtelen zajt, mindegy, hogy az milyen napszakban van, és mindegy, hogy kültérről vagy bentről származik. Arról, hogy az adott ingatlanra milyen szabályok vonatkoznak, társasházak esetén egyrészt a Házirendből, ezen túl minden ingatlan esetén a települési önkormányzatok – Budapesten a kerületi, illetve a Fővárosi Önkormányzat – rendeleteiből tájékozódhatunk. Itt fontos megemlíteni, hogy nyilvánvalóan minden csendháborításnak minősülő magatartás egyúttal a házirendbe is fog ütközni, azonban nem minden házirendbe ütköző magatartás jelenti egyúttal azt is, hogy egyéb jogszabályban meghatározott szabályok megszegéséről is szó van, amelynek megsértése akár szabálysértési eljárást is maga után vonhat.
A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény felhatalmazása alapján az önkormányzatoknak lehetőségük van az általánosan előírtnál szigorúbb mértékben korlátozó előírásokat meghatározni.
Egyrészről tehát létezik egy egységes törvény, ami inkább az együttélés általános normáját tartja szem előtt – vagyis azt, hogy ne zavarjuk a másikat szükségtelenül, másrészről viszont helyi szinten az önkormányzatok és maguk a társasházak is lefektethetik a szabályokat, hogy milyen zajterhelést kénytelenek elviselni egyes helyeken az ott lakók.
Mekkora zaj számít csendháborításnak?
Általános jogszabálynak tekinthető a környezeti zaj- és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló a 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet, amely az úgynevezett szabadidős zajforrások zajterhelési határértékeit az alábbiak szerint határozza meg attól függően, hogy az ingatlan hol helyezkedik el, illetve nappal vagy éjszaka történik-e a zajhatás.
Üzemi és szabadidős létesítményektől származó zaj terhelési határértékei a zajtól védendő területeken (ezek azok a zajforrások, amelyek a közelünkben vannak pl. boltok, üzletek, közösségi terek stb.)
| Zajtól védendő terület | Határérték nappal dB-ben meghatározvanappal 06-22 óra | Határérték nappal dB-ben meghatározvaéjjel 22-06 óra |
| üdülőterület, különleges területek közül az egészségügyi területek | 45 | 35 |
| lakóterület (kisvárosias, kertvárosias, falusias, telepszerű beépítésű), különleges területek közül az oktatási létesítmények területe, a temetők, a zöldterület | 50 | 40 |
| lakóterület (nagyvárosias beépítésű), a vegyes terület | 55 | 45 |
| gazdasági terület | 60 | 50 |
A fenti táblázatból valójában a nagyvárosias beépítésű lakóterület, vegyes terület szabályozása az érdekes a társasházak szempontjából. Ez azt jelenti, hogy városban, egy panelos részen nappal (06-22 óra) maximum 55 dB-t vagyunk kénytelenek elviselni kültéren, míg éjjel ez a határ 45 dB. Ez az általános rendelkezés, amin a helyi önkormányzatok módosíthatnak. Mondhatják például azt, hogy éjjel a maximális határértéket 40 dB-re csökkentik – azonban, ha ezt megszegi valaki, akkor az még nem minősül szabálysértésnek, hiszen helyi rendeletet szegett meg.
A kisebb lakóterületeken (kisvárosias, kertvárosias, falusias, telepszerű beépítésű) e szerint a rendelkezés szerint nappal 50 dB, éjjel pedig 40 dB a zajszennyezés határértéke.
A zaj terhelési határértékei az épületek zajtól védendő helyiségeiben (ezek a belső helyiségekre vonatkoznak)
| Zajtól védendő terület | Határérték nappal dB-ben meghatározvanappal 06-22 óra | Határérték nappal dB-ben meghatározvaéjjel 22-06 óra |
| kórtermek és betegszobák | 35 | 30 |
| tantermek, előadótermek oktatási intézményekben, foglalkoztató termek, hálóhelyiségek bölcsődékben és óvodákban | 40 | – |
| lakószobák lakóépületekben | 40 | 30 |
| lakószobák szállodákban és szálló jellegű épületekben | 45 | 35 |
| étkezőkonyha, étkezőhelyiség lakóépületekben | 45 | – |
| szállodák, szálló jellegű épületek, közösségi lakóépületek közös helyiségei | 50 | – |
| éttermek, eszpresszók | 55 | – |
| nagy- és kiskereskedelmi épületek eladóterei, vendéglátó helyiségei, a váróterem | 60 | – |
Ebből a táblázatból pedig a lakószobák a lakóépületben sor a releváns számunkra: az általános előírás szerint éjjel a zajszennyezés nem haladhatja meg 30, nappal pedig a 40 dB-t. Az általános rendelkezések szerint külső zajforrások (kertépítés, fűnyírás stb.) vasárnap és munkaszüneti napokon nem, hétköznapokon 7-20 óra között végezhetők, szombaton pedig 9-12 óra, illetve 15-18 óra között.
A jogszabályok nem ismerete nem mentesít!
Az, hogy mi azt gondoljuk magunkról, hogy nem élünk zajos életet, netán a felettünk lévő lakó elintézettnek gondolja a hónapokig húzódó lakásfelújítását egy faliújságra kitűzött értesítéssel, még nem jelenti azt, hogy igazunk van és nem követünk el csendháborítást!
Általánosságban elmondható, hogy a csendháborítás szabálysértésnek minősül, ugyanis a szabálysértési törvény külön tényállásként említi azt a 2012. évi II. tv. 195. §-ában. Eszerint, aki lakott területen, az ott levő épületben vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát, illetve a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja, egyértelműen szabálysértést követ el!
Amikor egy földterületet, házat, lakást vásárolunk, bérelünk vagy abban bármilyen jogcímen, de akár jogcím nélkül tartózkodunk vagy lakunk valahol, e szabályokat be kell tartanunk, és ugyanezt megkövetelhetjük a szomszédainktól is. A kötelezettséget vagy tilalmat előíró jogszabály nem ismeretére, mint felelősséget kizáró vagy azt enyhítő körülményre nem hivatkozhatunk. A Ptk. általánosságban megfogalmazza, hogy kötelesek vagyunk tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédainkat szükségtelenül zavarnánk, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetnénk. A jog tehát nem köti a felesleges zavaró tevékenység gyakorlásának a tilalmát időkorláthoz! A szabálysértési törvény előírásai alapján a csendháborításért, illetve olyan tevékenység végzéséért, amellyel mások nyugalmát megzavarjuk, helyszíni bírság kiszabására is sor kerülhet!
Ahány társasház, annyi szabály a csendháborításra
Ahogy már feljebb említettük, az országosan érvényes, egységes törvényt felülírhatják a helyi önkormányzati rendeletek és a társasház házirendjébe foglaltak. Ha éppen költözés előtt állunk, nem árt utánanézni, hogy az új lakóhelyen milyen szabályok vannak érvényben a csendháborítás kapcsán!
Azt, hogy az adott területre, társasházra milyen csendháborítással kapcsolatos szabály vonatkozik, annak az adott település önkormányzati rendeletében lehet utánanézni, a nagyobb társasházak pedig saját házirendjükben határozzák meg a békés együttélés szabályait. Általában felújítási munkákat és zeneoktatást, gyakorlást munkaidőben lehet végezni, hangos háztartási gépeket pedig este 8-9-ig lehet használni, de van, ahol hétköznap ebédidőben le kell állni a hangos felújítási munkákkal és a zenéléssel, illetve olyan előírás is létezik, hogy a lakók többségi beleegyezésére van szükség a hosszú távon kellemetlenséget okozó tevékenységekhez, mint például az állattartás vagy a zene- és táncgyakorlás.
Az önkormányzatok előírásain indokolt esetben az egyes társasházak még tovább szigoríthatnak, de ellent nem mondhatnak neki. Így, ha társasházban élünk, a saját házirendünkkel mindenképpen érdemes tisztában lenni, kertes családi házakra pedig az önkormányzat rendelkezései érvényesek. A társasház házirendje megszabhatja, hogy hánytól hányig lehet porszívózni, mosógéppel mosni, fúrni, és kiterjedhet akár arra is, hogy otthonunkban nem használhatunk klumpát, fapapucsot stb. Azt azonban fontos leszögezni, hogy nem mindegy, hogy a csendháborítás indokolatlanul, szándékosan vagy szándékolatlanul történik. Ha például kárelhárítás miatt történik felújítás a szomszédban, az felülírja a csendháborítást, mint szabálysértést. Viszont, ha valaki, tartósan, indokolatlanul szenved a zajtól, megteheti, hogy fellép ellene a lehetséges eszközökkel.
Mik határozhatók meg a társasház házirendjében a csendháborítással kapcsolatban?
A házirend szabályokat fektethet le a társasházra vonatkozóan, amely a zajszintre és az éjszakai nyugalmi időszakra vonatkozó kritériumokat is tartalmazza. A lakóknak kötelességük betartani ezeket a szabályokat. Ha valaki nem tartja be a házirendet, akkor a társasházkezelőnek jogában áll retorziókat alkalmazni, például pénzbüntetést vagy szóbeli, írásbeli figyelmeztetést.
A társasházi csendháborítás megelőzése érdekében érdemes figyelmet fordítani a megfelelő zajszigetelésre és a zajforrások korlátozására. Az állatokat is megfelelően kell tartani, hogy ne okozzanak zajt és ne zavarják a szomszédokat. Egy éjszakai vagy nap közbeni állandó kutyaugatás, macskanyávogás is rendkívül kellemetlen lehet a körülöttünk lakók számára, így például, ha lehetőségünk van rá, nem érdemes egész napra egyedül otthon hagyni a kiskedvenceket.
Abban az esetben, ha szomszédok csendháborítást okoznak, először is érdemes velük beszélni, hogy első körben tőlünk értesüljenek az általuk okozott problémáról. Így biztosan megadhatjuk az esélyt a békés és zökkenőmentes megoldásnak, vita vagy súlyosabb esetben veszekedés nélkül. A konstruktív kommunikáció segíthet abban, hogy megtaláljuk a közös megoldást. Ha azonban ez a módszer nem működik, akkor érdemes panaszt tenni a társasházkezelőnél vagy az épület tulajdonosánál, esetleg a Polgármesteri Hivatalban. (Amennyiben albérlők laknak a lakásban, akkor a tulajdonossal is érdemes beszélni, hiszen ő alkalmazhat bizonyos szankciókat velük szemben, ha megsértik a házirendet.)
A csendháborítás fokozatai
A panelek rendkívül jól továbbítják a hangokat, amit a benne élők – nem ok nélkül –kifejezetten zavarónak tartanak: akaratlanul is nyomon követhetik a felettük lakó mozgását akkor is, ha papucsban járkál, vagy leöblíti a WC-t. Gyakran az a TV műsor is fel- vagy lehallatszik, amit a nagyothalló idős szomszéd néz, és egy amúgy kedvesnek tűnő lakó is örök ellenséggé válhat az állandóan ugató kutyája miatt. Bár a kedvencek tartását a társasház szabályzata ellenezheti, attól ezek még olyan, a mindennapi élettel együtt járó zajforrások, melyek bizonyos mértékig tolerálni kell(ene). A mérleg másik serpenyőjében azonban ott szerepelnek az abszolút jogos elvárások: a pihenéshez való jog és a közös helyiségek óvása.
Fontos tudni, hogy a csendháborítás témakörében megkülönböztetünk külső és belső zajforrásokat is, ezekre más-más szabályok vonatkoznak (a pontos értékek és felosztások a feljebb lévő két táblázatban láthatók). A csendháborítás decibel vonatkozásában is eltérő képet mutat – más decibel szabályozás érvényes a vidéki lakóövezetekre, zöldövezetekre, oktatási intézményekre, a városi szférára, illetve az egyes épületek lakóhelyiségeire is.
Csendháborítás külső tereken
Az országos csendrendelet kimondja, hogy a kisvárosokban csendháborításnak minősül a nyugalom megzavarásara alkalmas minden zaj, ami 06.00-22.00 óra között történik és meghaladja az 50 dB-t. A fennmaradó időszakban, vagyis 22.00-06.00 között ez az érték nem lehet nagyobb 40 dB-nél. A lakóhelyiségben ezek az értékek nappal 40 dB-t, éjszaka 30 dB-t takarnak. (Lásd a fenti táblázatot.)
A helyi önkormányzatok szabályai nagyon világosan meghatározzák, mi számít külső zajforrásnak, mi az ezzel kapcsolatos legmagasabb megengedett érték, illetve melyek azok a napok, amikor egyáltalán megengedhetjük magunknak a „hangoskodást”. A fűnyírás, a felújítás vagy például a szabadtéri koncertek is ebbe a külső kategóriába tartoznak. A tapasztalat azt mutatja, ezek közül az első példa, a fűnyírás okozza a legnagyobb fejfájást, ha a csendháborításról van. Ha mindez munkanapon történik, 07.00-20.00 között, a szomszédunk egyáltalán nem jár tilosban. A fűnyírási tilalom ugyanakkor kimondja, hogy pihenőnapokon, illetve szombaton a szóban forgó tevékenység reggel 9-től maximum délig, illetve délután 3 órától maximum 6-ig megengedett.
Fontos tudni, hogy vasárnap a fűnyírás tilos! Legyen szó a fővárosról vagy bármelyik pontjáról az országnak, a fűnyírás vasárnap nem megengedett! Tudnunk kell azt is, hogy a szabályok figyelmen kívül hagyása súlyos következményekkel, például feljelentéssel is járhat, ha a csendháborítás vasárnap történik. Természetesen ez nem elsősorban a paneles társasházak problémája, ugyanakkor egy kisvárosi lakóövezet többlakásos házainál már releváns lehet.
Külső zajforrások, amikre vonatkozhat a csendháborítás fogalma:
Kertépítés- és zöldterület-felújítás (ide tartozik a fűnyírás, a motoros favágás, a kerti traktor használat és más, kertben végezhető, nagy zajjal járó tevékenységek)
- munkanapon 07-20 óra között;
- szombaton és pihenőnapokon 09-12 óra, illetve 15-18 óra között;
- vasárnap és munkaszüneti napokon pedig nem végezhetőek.
Pirotechnikai eszközök használata (az olyan pirotechnikai eszközök, mint a tűzijáték használata szabadtéren engedélyezett)
- legfeljebb 22 óráig, maximum 20 percen keresztül, kivéve jeles alkalmakkor (augusztus 20; Szilveszter).
Riasztóberendezések indokolatlan zajkibocsátása (lakás és autó)
Szabadtéri hangerősítés, műsorszórás céljából
- minden nap 10-22 óra között engedélyezett, helyhez kötve.
Mobil hangerősítés, koncert, közrendezvények szabadtéren
- 12-20 óra között lehetséges, ha az önkormányzatnál 3 nappal előre bejelentettük.
Csendháborítás belső helyiségekben
A csendháborítás ezen kategóriájába a lakók, szomszédok által kibocsájtott zaj tartozik. Az idegesítő szomszédok spektruma elképesztően széles: tudjuk, ki a barkácsmester a házban, aki mindig talál valami fúrnivalót; ismerjük a karaokézó fiatalokat, a fáradhatatlanul síró kisbabát és az ugató kutyát is, akik mind-mind a hangzavar forrásai lehetnek. Ezekben az esetekben sokkal bonyolultabb a helyzet, mint a szabadtéri zajkibocsátásnál, ahol az önkormányzat szabályai kimondják, hogy a koncertnek véget kell érnie 22 órakor. Azt, hogy hány órától van csendháborítás, nem változott az elmúlt években, és a koronavírus sem befolyásolta a szabályait, hiába kényszerül egyre több ember otthon tölteni szabadidejét – ennek köszönhetően a feszültség a lakók közt sok helyen fokozódik.
A probléma árnyalt, hiszen ahogy említettük, vannak szándékos zajok (barkácsolás, házibuli) és természetes zajok, amik az élettel járnak (lábdobogás, nevetés, a kisbabák sírása), amelyeket a külső szemlélő sokszor nehezen tud megkülönböztetni. A szándékolt zajkeltés csak kifejezetten indokolt esetben lehetséges, például, ha veszélyben van a lakók épsége, vagy kárt hoznak helyre a szerelők. Azt, hogy a csendháborítás törvény hány órától korlátozza az egymás mellett élők hangkibocsátását, nem befolyásolja, hogy sorházban, téglalakásban, vagy a legvékonyabb falú panelban élünk, a decibellel ugyanúgy vigyázni kell, és ha eltérünk a megadott értéktől, a szomszédnak joga van azt bejelenteni
Kivételek
Kivételt képezhetnek az üdülővárosok különleges rendeletei, vagy az önkormányzatok által jóváhagyott, alkalmanként, akár a városok főterén megtartott koncertek. Ezekről vagy az önkormányzati tájékoztatások alkalmával, vagy utánajárás útján tájékozódhatunk.
Belső terekben kivételt jelent az olyan felújítás, ami az azonnali, esetlegesen még súlyosabb károkat szünteti meg. Ilyen például, ha csőtörés történik a lakásban és a szakemberek az ezzel kapcsolatos károkat szüntetik meg, vagy igyekeznek veszélyes helyzeteket megakadályozni, például egy rozsdás, alig tartó, dülöngélő korlátot javítanak ki a lépcsőházban.
Szintúgy kivételt képez az Államalapítás és Újév éjszakája: augusztus 20-án és Szilveszter éjszakáján szabad a zajkeltés. Amennyiben viszont olyankor próbálunk összejövetelt szervezni, amikor az csendháborításnak számít, inkább válasszunk egy semleges helyszínt, menjünk el kirándulni és olyan környezetben tartsuk meg, ahol senkit sem zavarunk.
Mit tehetünk a csendháborítás ellen?
Az érem másik felének érdekében muszáj megjegyeznünk, hogy mindig van olyan szomszéd, akit a szándékolatlan, átlagos, teljesen hétköznapi életzajok is zavarnak, főleg, ha nem szimpatizál az adott lakóval. Sokaknak, de leginkább az egyetemistáknak, fiatal pároknak lehet ismerős a kopogtató idős néni, aki nemhogy a halk zenét, de még a léptek zaját, a székek tologatását sem képes elviselni, hogy csak egyetlen gyakori sztereotípiát említsünk a számos variáció közül. Mit tegyünk, ha a szomszéd heti rendszerességgel emel panaszt ránk, vagy éppen nekünk van problémánk egy másik lakó zajongásával?
Jelezzük a problémánkat a csendháborító szomszéd felé
Nem csak a társasházban, hanem minden lakóközösségben alapvető a jó szomszédi viszony érdekében a kommunikáció és a kompromisszumkötés. Ha a szomszéd állandóan panaszkodik olyan zajokért, amik alapvetően a megengedett tűréshatáron belül vannak, jelezzük ezt neki, magyarázzuk el, hogy az életnek, emberi jelenlétnek természetes velejárója egy kevés zaj, amit muszáj tolerálni. Hozzunk fel példákat: mások tévéje, rádiója is hangos, mások kutyája is ugat, a kisgyerekeket pedig nehéz lecsitítani. Ha vendégek jönnek otthonunkba, a kényes szomszédnak jelezzük előre azt, hogy érezze, foglalkozunk az ő problémájával és zajkeltésünk nem szándékos. Kössünk kompromisszumokat: ő halkabban hallgatja a tévéjét, cserébe mi hétköznap nem hívunk át barátokat.
Ha nem mi vagyunk, akiket zaklat a szomszéd, hanem éppen mérsékelni szeretnénk a csendháborítást, akkor is törekedjünk arra, hogy diplomatikus módon oldjuk meg a konfliktust. Jelezzük, hogy problémát okoz nekünk az általa keltett zaj és esetlegesen javasoljunk alternatívákat is a megoldásra. Első körben mindenképpen maradjunk jószándékúak és segítőkészek.
A csendháborítás bejelentése törvényi úton
Amennyiben szép szóval nem érjük el a célunkat, a következő szabálysértési és polgári eljárásokat kezdeményezhetjük. A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény a csendháborítást, mint szabálysértési tényállást kifejezetten nevesíti az alábbiak szerint:
„Aki lakott területen, az ott levő épületben, vagy az ahhoz tartozó telken, tömegközlekedési eszközön, továbbá természeti és védett természeti területen indokolatlanul zajt okoz, amely alkalmas arra, hogy mások nyugalmát, illetve a természeti vagy a védett természeti értéket zavarja, szabálysértést követ el.”
A csendháborítás szándékosan és gondatlanul egyaránt elkövethető magatartás. Azonban ahhoz, hogy a zajokozás csendháborításnak minősüljön, olyan zajt kell okozni, ami alkalmas mások nyugalmának, illetve a természetnek a megzavarására. Ahogy már említettük, nem mindig egyértelmű, hogy ki, mit tekint indokolt zajnak, és mit indokolatlannak. Ennek megítélése szubjektív, minden esetben vizsgálni kell az eset összes körülményét. Az indokolt zaj nem képezi szabálysértés tárgyát még akkor sem, ha a zajkibocsátás meghaladja a környezet tűrőképességét. Indokolt lehet a munkavégzés, a lakásfelújítás, vagy a kárelhárítás miatti zajterhelés esetén.
Szabálysértési eljárás csendháborítás esetén
Ha a szomszédnál többszöri kedves kérésre sem történik változás, akkor ideje szintet lépni: néha már az is elegendő, ha hivatalos személy jelenik meg, és ez máris jobb belátásra téríti a csendháborítót. A csendháborítást elkövetővel szemben a rendőr, a közterület-felügyelő és a természetvédelmi őr a következő intézkedéseket teheti:
- figyelmezteti a csendháborítót,
- helyszíni bírságot szab ki,
- feljelentést tesz.
Feljelentés esetén szabálysértési eljárás lefolytatására kerül sor, amely a Kormányhivatal hatáskörébe tartozó ügy. Szabálysértés miatt alkalmazható büntetés a pénzbírság, melynek legalacsonyabb összege ötezer forint, legmagasabb összege százötvenezer forint.
Polgári peres eljárás csendháborítás esetén
Ha kérésünk és a büntetések, hivatalos személyek többször megjelenése esetén sem változik a helyzet, lehetőség van arra, hogy a csendháborítóval szemben polgári eljárás keretében birtokvédelmi eljárást kezdeményezzünk. Ilyenkor fel kell keresnünk a területileg illetékes jegyzőt, akinél benyújthatjuk a kellemetlen szomszédok elleni birtokvédelmi kérelmet.
A jegyzőnek szánt iratnak a következőket kell tartalmaznia:
- a birtokvédelmet kérő neve, lakcíme vagy székhelye, aláírása
- a birtokháborítást elkövető személy (szomszéd) neve, lakcíme vagy székhelye (amennyiben albérlőről van szó, és nem tudja a nevét, jobb híján a lakástulajdonos nevét kell megadnia)
- zavaró cselekmény megállapítása, illetve folyamatának leírása
- zavaró cselekmény forrása (helyszín, pontos lakcím)
- zavaró cselekmény időpontja(i), -tartama(i)
- a jegyző felé irányuló pontos kérés, kérelem (itt: tartós zavaró hanghatás megszüntetése)
A jegyző látogatást tehet a bejelentő ingatlanába is, megvizsgálhatja a zavaró tényező meglétét, illetve annak mértékét.
Bizonyítékul szolgálhat, ha feljegyezzük, mikor és milyen hanghatások esetén volt szükség rendőri beavatkozásra korábban, illetve a szomszédok is tudnak segíteni, ha befáradnak a jegyzőhöz tanúskodni a probléma valódiságáról. Ha a jegyző jogosnak találta a bejelentést, a kérelem kézbevételétől számított 15 nap elteltével levelet intéz az érintettek felé az elbírálás eredményéről. A kérelem sikeressége esetén hamarosan intézkedésre kerül sor és nekünk nincs több dolgunk. Ha azonban kérését elutasították, a bírósághoz kell keresetet benyújtani a korábbi birtokvédelmi kérelmére hivatkozva. Ez már hosszabb és költségesebb procedúra, hasonlóan a többi bírósági ügyhöz. Viszont, ha így is szükségesnek érzi a zavaró tényező megszüntetését, más eszköz híján erre az útra kell lépni.
GYIK a csendháborításról
Hogyan kerüljük el főbérlőként a csendháborítással járó kényes helyzeteket?
Ha valaki bérbe adja a lakását, mindenképpen fel kell hívnia a bérlő figyelmét a társasház házirendjére és a csendháborításra vonatkozó szabályokra. Hogy a leendő lakók teljesen átérezzék a helyzet komolyságát, érdemes belefogalmazni a bérleti szerződésbe azt is, hogy a társasház házirendjének megszegése azonnali szerződésbontást von maga után. Így mindenki tudja majd, mihez tartsa magát, és mi sem fogunk kellemetlen tartalmú leveleket kapni a többi lakástulajdonostól, illetve ott lakótól.
Hogyan védekezzek, ha nincs eredménye a felszólításnak és a szomszédom továbbra is zajos?
Bár ez semmiképpen nem végleges megoldása a problémának, a nyugalom és a pihenés érdekében alkalmazhatunk füldugót vagy aktív zajszűrős fejhallgatót is. Ha a napi, átlagos és nem szándékolt zajok, mozgások is zavarnak bennünket, például home office esetén, akkor ezek mindenképpen jó alternatívák lehetnek a jószomszédi viszony megőrzése érdekében.
Mi a kötelességünk, ha felújítunk vagy egyéb hangos dolgot szeretnénk végezni a társasházban?
Ha olyan programot tervezünk a közeljövőben, ami csendháborítással járhat, de legalábbis zavarhatja a szomszédokat, mindenképpen jelentsük be előre. A legintelligensebb megoldás, ha előre jelezzük a faliújságon vagy a postaládákba dobott cetliken a várható kellemetlenségeket, például a lakásfelújítást vagy egy nagyobb zajjal járó házibulit. Ez ugyanakkor nem jogosít fel bennünket a csendháborítási rendelkezések megszegésére.
Összefoglaló
Csendháborítás ide vagy oda, hacsak nem ideiglenes albérlőkről van szó, nem költöztethetjük ki szomszédainkat a saját házukból, bármennyire is szeretnénk megszabadulni tőlük. A csendháborítás bejelentése egy lehetőség, amellyel élhetünk, mert jogunk van hozzá, ám szép szóval és egy intelligens, jóindulatú beszélgetéssel mindig többet érhetünk el, mint a szomszédok közötti viszony elmérgesítésével. Jelezzük, ha valami zavar bennünket, főleg, ha huzamosabb időn keresztül fennálló zajról van szó, de ne jelentsük fel rögtön a szomszédot csendháborítás vádjával, amint megszólal a zene!
Ha nem csak az alkalmi, hangos zaj zavar minket, hanem az átlagos, mindennapi élettel járó zajok is: bútortologatás, ajtócsukódás, hangos tévé – akkor nem biztos, hogy a nagy népsűrűségű lakókörnyezetet nekünk találták ki. Minél több ember él együtt, például egy 10 emeletes panelban, mindig lesz, aki hangosabb a megszokottnál – így mindig lesz csendháborítás. Legyünk tisztában a lehetőségeinkkel és a jogainkkal, ugyanakkor maradjunk rugalmasak és kössünk kompromisszumokat is a társasházi lakóközösség érdekében!
